Debreceni Floorball SE – Ares/Top Floor

6:10 (4:3, 1:4, 1:3)

Debrecen, Mechwart-csarnok, 50 néző

Vezette: Agócs, Rab

   Hazai pontszerzők: Kovács Gergely (3+1), Nagy László (2+2), Varga Gergő (1+0), Soltész Gergely (0+1), Tóth Gábor (0+1)

   Vendég pontszerzők: Vadócz Bence (2+3), Nádor Krisztián (3+1), Mujahid Tamás (1+1), Nagy Zsolt (2+0), Orbán Gábor (1+1), Bajaszgalan Amara (1+0)

   Ma kora délután rendezték a Magyar Kupa nyolcaddöntőjét. A találkozó érdekessége az volt, hogy a címvédő Ares/Top Floor csapata látogatott a tavalyi döntős Debrecen otthonába. Sajnos a mai délutánon nem látogattak ki sokan a Mechwart-csarnokba, habár ez betudható annak is, hogy szintén ma rendezték a labdarúgó bajnokság rangadóját, az Újpest-Debrecen találkozót. De aki viszont délutáni programként a floorballt választotta az nem járt rosszul.

   Mindkét csapat már az elején megpróbálta letámadni az ellenfelét, így már a kezdő sípszótól fogva nagy iram, küzdés, hajtás volt a pályán. Az első gólra mindösszesen 22 másodpercet kellett várni: egy védelmi hibát követően Nádor lövése talált utat a jobb alsó sarokba. A hazaiak szerencsére nem omlottak össze, hét másodperc múlva már ismét középre mutattak a bírók, de most a hazaiaknak köszönhetően! Kovács tört előre, és végül bepofozta a labdát a kapuba. A találkozó továbbra is nagy iramban folyt, és a debreceniek támadásnak ismét meglett a gyümölcse: Nagy passzát ismét Kovács váltotta gólra! Több se kellett a vendégeknek, a bekapott gól után ők veszélyeztették Bulátkó kapuját, aminek még a negyedik perc elején meg lett az eredménye: a vendégek csapatkapitányának, Mujahidnak passzát követően Orbán talált be. Így bő három perc elteltével 2:2 volt az állás. A csapatok minden pályán lévő játékosa megalkuvás nélkül küzdött, melynek aztán cívisvárosi részről a kilencedik perc elején meg is lett az eredménye: Soltész fél pályáról tüzelt, labdája a kapufáról kipattant, de azt Nagy összegyűjtötte, és közelről nem hibázott. Négy és fél perc elteltével ismét Nagy volt eredményes. A vendégek védőjének hibáját kihasználták a piros-fehérek. A félpályán szerzett labdáért Kovács futott, aki az érkező Nagy elé tálalta a játékszert, aki ismét bevette Vígh kapuját. Nem sokáig örülhettek a hazaiak, hiszen egy percen belül ismét eredményes volt a fővárosi csapat: Vadócz passzából Nagy Zsolt volt eredményes. Ezt követően sokat veszélyeztettek a vendégek, a labdát a találkozó ezen időszakában tovább birtokolták, fölényük a kapura lövések számán is megmutatkozott (6:15), de gólt már nem sikerült szerezniük. Így az első húsz perc után a tiszántúliak vezettek!

   A szünet a budapestiek jobban kihasználták: sokkal nyugodtabban játszottak, mint a hazaiak. Két perc elteltével „svájciból” volt eredményes a címvédő: Vadócz a rövid oldalon visszagurított labdáját Nádor helyezte a hajdúságiak kapujába. Ezt két perc múlva lemásolta a fővárosi csapat két másik játékosa: Orbán szintén rövid oldali passzából Nagy Zsolt lőtt gólt. Így hosszú idő után ismét a fővárosiaknál volt az előny. De újabb két perc elteltével ismét gólnak örülhetett a debreceni közönség: Tóth Gábor asszisztja után Varga Gergő volt eredményes, így ismét egyenlő volt az állás. Sok ideig nem is változott az eredmény, a cívisvárosiak egy emberhátrányt is kivédekeztek. A 16. percben viszont ismét előnyt szerzett a budapesti egyesület: Bajaszgalan Amara vette be a végig nagyszerűen védő Bulátkó kapuját. Ezt követően sajnos ismét emberhátrányba kerültek fiataljaink, de az előző fórtól eltérően Nádorék ki tudták használni, hogy többen támadhatnak: Vadócz volt eredményes. Az állás már nem változott, így a kapura lövési fölényt 5:12) a gólokban is megmutatkozott.

   A harmadik felvonást úgy kezdték a hazaiak, hogy mindent megtesznek az egyenlítés érdekében. Az ötödik percben erre nagy lehetőség kínálkozott, hiszen a találkozó folyamán először emberelőnybe kerültek a piros-fehérek. Hiába járatták a labdát a hajdúságiak, kapura egyszer sem céloztak Pazsákék, így nem sikerült a szépítés. De a kilencedik percben ismét volt ok az örömre hajdúsági részről: ismét a Kovács-Nagy páros vette be Vígh kapuját. Ekkor ismét egy gól volt a két csapat között, megcsillant a remény az egyenlítésre. A tizedik percben időt kért Varga Tibor, amikor csapata éppen ismét emberhátrányba került. Sajnos nem sikerült rendezni a sorokat, és hiába kezdett buzdításba a közönség, a szabadütést követően Nádor eredményes volt. Ekkor a debreceniek ismét embercserére álltak vissza, de sajnos az egyre inkább elfáradó fiataljaink nem tudtak mit kezdeni a jóval tapasztaltabb és rutinosabb kék-feketék támadásaival. Habár egy emberhátrányt sikerült kivédekezni, a 15. percben a csapatkapitány Mujahid lőtt nagy gólt a tehetetlen Bulátkónak. Nem sokkal ezután még volt remény a szépítésre, hiszen az előbbiekben gólt szerző csapatkapitány kapott két perces büntetést. Ezt sajnos ismét nem sikerült kihasználni, sőt, 42 másodperccel a vége előtt Vadócz megadta a kegyelemdöfést: körülbelül tíz méterről húzta ki szépen a jobb felsőt.

   Így a tavalyi döntőhöz hasonlóan az Ares/Top Floor csapat örülhetett, de ezúttal már jóval szorosabb mérkőzést vívtak a csapatok. Mindkét gárda játékosai minden tőlük telhetőt megtettek a győzelem érdekében, de a jóval rutinosabb vendégek megérdemelten jutottak a négy közé. A hazaiak közül mégis kiemelendő teljesítményt nyújtott Bulátkó, valamint a korábban már említett Nagy-Kovács duó. A cívisvárosiak ezzel a vereséggel idén első alkalommal voltak kénytelen vesztesként levonulni a játéktérről pályaválasztóként. Ugyanakkor a jövőre nézve bíztató a hajdúságiak játéka is, remélhetőleg erre nem cáfol rá a szeptembertől az OB I-ben játszó debreceni csapat!

Az ellenfél szemszögéből (forrás: www.areshockeyclub.gportal.hu):

Rutinunknak köszönhetően sikerült a továbbjutás a nagyon lelkes, helyenként szépen és okosan is játszó debreceni fiatalok ellen.

A sors szeszélye már a legjobb nyolc közé jutásért összehozta a legutóbbi kiírás két döntősét.

Csapatunk nagyon készült az összecsapásra, hiszen tudtuk, hogy a debreceniek odahaza nagyon régen szenvedtek vereséget, valamint, hogy fiataljaik töretlenül fejlődnek.

A csapatunk még sosem lépett pályára Debrecenben, szerettük volna a hazai szurkolóknak bebizonyítani, hogy nem véletlenül nyertük meg a bajnokság alapszakaszát.

Változás történt a csapatban, ezúttal Vígh László védte a kaput. Mangold eltiltása miatt Bán Krisztián kezdett hátvédben, elől padig az eddig kevesebbet játszó Pálfi kapott lehetőséget.

Rögtön az első percben megszereztük a vezetést Nádor révén, de nem sokáig örülhettünk, mert az ellenfél kihasználta nem éppen összeszokott hátvédeink hibáját és a második perc végére fordított.

Még nem telt el 4 perc, mikor Mujahid passzából Orbán egyenlített.

A Debrecen letámadott, ez többször megzavarta a mieinket és kétgólosra nőtt a hazai előny. Egyszer a teljes védelem, egyszer pedig Vígh kapus asszisztált a hazai gólhoz.

A szünet előtt Vadócz a kapu mögül adott gólpasszt Nagy Zsoltnak, aki közelről szépített.

Sajnos sok helyzetet hagytunk kihasználatlanul, igaz közben a hazaiaknak is volt néhány megugrása, ami góllal kecsegtetett.

A második harmadban fokozódott az amúgy sem kis iram, a "százlábú" hazaiak mindig ott lógtak a mieink nyakán, de a rutin többször segített. A harmadik percben a svájci figurát "ette meg" a debreceni védelem. Nádor lőtte a hálóba Vadócz passzát, majd egy újabb svájci figura, most Orbán volt az előkészítő és Nagy Zsolt a befejező. 5-4 ide!

A hazaiak nem adták fel, ismét egyenlítettek, de megint mi következtünk, Amara egy kipattanót szedett össze a térfél közepén és kilőtte a felső sarkot.

A második szünet előtt még Nádor használt ki egy emberelőnyt, így kétgólos előnnyel vártuk a folytatást.

Az ellenfél továbbra is kapaszkodott, és 7-6-ra még sikerült felzárkóznia, mint kiderült utoljára a mérkőzés során.

A harmad közepén emberelőnybe kerültünk, ezt Nádor, Vadócz passzából 2 másodperc alatt kihasználta.

A hazai fiatalok egyre inkább fáradtak, de dicséretesen küzdöttek, csapatunknak keményen meg kellet küzdeni minden labdáért.

a 15 percben Mujahid szerzett szép gólt, majd az utolsó percben Vadócz, mivel nem talált megfelelő társat az összjátékhoz, egyedül oldotta meg a helyzetet, mintegy 10 méterről kilőtte a bal felsőt, beállítva ezzel a 10-6-os végeredményt.

Összességében elmondhatjuk, hogy az idei szezon legnehezebb mérkőzésén vagyunk túl. Ritkán játszunk olyan mérkőzést, ahol minden labdáért, minden egyes méterért meg kell küzdeni.

Csapatunk megérdemelten jutott tovább, mert a rendkívül jól játszó és szimpatikus ellenféllel szemben minden energiát mozgósítani tudtunk, több helyzetet dolgoztunk ki, és ebből többet használtunk ki, mint ellenfelünk.