Csapatnuk játékosa, Herpácsi Gábor fél évet tölt a skandináv országban. Írásában egy kis bepillantást nyerünk az ottani hétköznapjaiba.
Bevezető:Remélem mindenki nagy szeretettel olvassa majd soraimat. Nem akarok mindent részletezni, mert akkor regényt írhatnék. Rengeteg dolog történik az emberrel, ha külföldre viszi a sorsa. Sok olyan is van, amit nem is lehet leírni, elmondani egyszerűen csak átélni és csodálni lehet. Mindenképpen azon leszek, hogy a teljesség igénye nélkül, de mégis információ gazdagon, esetleg képekkel illusztrálva mennél szemléletesebb képet adjak arról, hogyan telnek napjaim egy új idegen országban. Minden kedves, megtisztelt olvasómnak kellemes időtöltést kívánok. Remélem mindenki rendelkezik olyan képzelőerővel, mely talán megmutatja azt, amit én itt átélek. Szerintem elég lesz a felesleges írásból, így hát el is kezdem pontosan a legelején... J
Becsomagolás és repülés: Több hónapos várakozás után végre elkezdhettem összepakolni a legszükségesebb dolgaimat. Nem is olyan könnyű, mint azt sokan gondolnák. Sok lemondással és bizonytalansággal jár eggyütt. Vajon erre szükségem lesz? Vajon fogom e ezt használni? Mit kell még odatenni? Mindent bepakoltam, amire szükségem lehet? Nem hagyok itthon valamit? És még ehhez hasonló sok száz kérdés motoszkált a fejemben. De végre minden a helyére került. Így sikerült egy 21,5 kgos útipoggyászt, és egy 13 kgos kézitáskát összeállítanom. Természetesen ez messze túlhaladja a repülőgépre felvihető mennyiséget.
(max 20 kg útipoggyász, és egy 55*40*20 as 5 kg kézitáska az, ami felvihető.)
Egy hosszú várakozásokkal és búcsúzkodásokkal teli hétvége után, január 30-án felutaztunk barátnőmmel Budapestre. Másnap 10 óra körül már ott voltunk a repülőtéren. Az elkövetkezendő néhány óra volt a legellentétesebb érzésekkel teli. Mennék is mert vár az új világ és maradnék is mert rengeteg embert kell magam mögött hagynom, még ha nem is örökre, hanem csak egy fél évre, még akkor is nehéz. Ezúton is köszönök mindekinek mindent, amit kaptam mind lelkileg mind pénzügyileg. Végre kiírták a repülögépem számát, így be kellett jelentkeznem, hála istennek nem voltak sokan a gépen így nem szóltak a csomagomért semmit. J Érzékeny búcsú után elváltam Zsófitól és bementem a „senki földjére”. Kb egy órát vártam mire beszálhattam a repülőbe. Már előre kifigyeltem melyik lesz az én gépem. Beállt egy busz, majd felszálltunk rá. Kb 20 méter után beállt a repülőgép mellé. Ez egy kis derültségre adott okot. De ami viszont nem az, hogy kb fél óráig nem engedtek felszállni a repülőre bennünket, mert eggyel több csomag volt a gépen, mint ahány utas volt. Így meg kellett várni míg mindenkinek megtalálják a csomagját. A legjobb érzés szerintem az amikor érzed, hogy beletapadsz az ülésbe és egyszer csak azt veszed észre, hogy repülsz. Nagyon élveztem. A kapitány mondott egy beszédet, ami érdekes volt számomra: 10700m magasan és 710km/h sebességgel repültünk. Kint -61 C volt. Tökéletesen lehetett látni a település szerkezetet a hegyeket a felhők vonulását. Nagyon szép élmény volt semmi pénzért nem hagynám ki legközelebb.
Megérkezés: Két órás repülés után megérkeztünk Koppenhága repülöterére. Hát az a komplexum, óriási. Kb 15 percet sétáltam mire kiértem az érkezési oldalra. Lenyűgőzően nagy és nagyon fel van szerelve. Mindenütt plazma tvk vannak, már itt is látszott, hogy ezeknek annyi pénzük van mint a szemét. Az úgy nevezett First contacton, magyar megfelelője nincs, de az a diák, aki kijön a repülőtérre és az első néhány napban eligazít, már várt. A neve Cecilia Rendal. Volt egy kis probléma a szobámmal, még nem volt meg a kulcs, így első este Cecilianál aludtam. De ennyire még ne rohanjak előre. A repülőtér alatt megy a gyorsvasút. Egyik irányba Koppenhága belvárosa, másik irányba Malmö városa (az már nem Dániában, hanem Svédországban van). A gyorsvasút olyan csendes és kényelmes, mint nálunk az inter-inter-inter-intercity.
Néhány megálló után a metrora szálltunk át. De ez minden eddigi élményt felülmúlt. A metro teljesen önműködő, nincs benne sofőr. Nagyon modern. Végig egy hídon és föld alatt megy. Mágnes lapok segítségével tudja, hogy mikor kell gyorsítani és lassítani, mikor kell kinyitni az ajtót, meg ilyesmi. Szóval akár az elejébe is ülhetsz ahol a vezetőülés lenne, és onnan is élvezheted a sebességet, mert ez igencsak megy mint a fene. Ja és a földalatti megállókban egy üvegfal van és így nem lehet lemenni a sínekhez, csak akkor nyílnak ki az üvegajtók, amikor beáll a metro. Cecilia nem messze lakik a sulitól, nála megvacsoráztunk, majd lefeküdtem aludni.
Első napom: Másnap megmutatta az iskolát. Nagyon szép és nagyon nagy. Majd sétáltunk egy kicsit a városban.
Majd ismét visszamentünk a repülőtérre, mert Cecilia még fogadott egy francia csajt is. De előtte még lementünk a tengergez. Este pedig megkaptam a szobámat. Öt szoba van a lakásban közös a fürdő, a konyha és a nappali, de van TV, rádió, mikro, piritó, hűtő és ingyen telefon Dánián belül. Mindenkinek van saját zárható szobája.
Majd megismerkedtem a lakótársaimmal, három spanyollal Sebastian, Elena, Almu és egz litván sráccal Pauliussal. Pénteken volt az Orientációs nap. Melynek keretében az igazgató és még jó pár ember mondott beszédet. Megmutatták az iskolát, elmondták, hogy mit hol találunk majd meg. Itt ismerkedtem meg a másik két magyarral is. Krisztina az egyik, ő Budapesten tanul a Tájépítészeti Egyetemen, 23 éves, egyébként pedig Kaposváron lakik. Ádámnak saját lakása van Pesten (nagyon büszke rá J ) és most fog diplomázni a gödöllői Közgazdasági Egyetemen. Jó fejek, de még meg kell ismernem őket.
De legalább velük tudok magyarul beszélni, mert eddig csak angolul tudtam megszólalni. A nap végén kaptunk egy csomó pizzát, meg rendeztek egy partyt az A-vej –ban. Ez itt a szórakozóhely. Olyan beülős, dumálos, iszogatós kultúrált kocsma. Ja és nagyon olcsó!! J Minden kedden és csütörtökön ingyen tea, forrócsoki és kávé kapható. Ilyenkor kiraknak egy csomó társasjátékot, amivel mindenki bátran játszhat. Mondom itt mindenre van pénz...
Mi jó magyar szokáshoz méltóan megünnepeltük megismerkedésünket. J Megnéztük egymás szobáit. Krisz és Ádám egymástól nem messze, de a sulitól biciklivel 15 percre laknak. Tehát koccintottunk. Ádámnak volt valami diópálinkája, nekem volt jó fajta nagypapa-házi pálinkája, úgyhogy jókedvűen indultunk neki az estének. Rájöttem, hogy az A-vej, azért jó, mert meg tudsz ismerni egy csomó embert.
Az első hétvégén próbáltam megvásárolni a legfontosabb élelmiszerket és dolgokat. Nem ijjesztgetés képpen néhány termék ára:
Kenyér – 5-20 DKK (200FT tól)
Tej – 4 DKK tól (150FT tól)
Hús – 30 DKK tól (1100FT tól)
Szóval elég drága itt minden. Vannak itt is olcsó üzletek ilyenek a Netto, Fakta, Aldi. Ezekben aránylag meg lehet találni az olcsó dolgokat, viszont a választék elég csekély.
Vettem floorball ütőt, meg biciklit 300 DKK ért.
Vasárnap voltunk a városban.
Az első hétvége után megkezdődött az első hét. Hétfőn megvolt az első órám a neve Térinformatika. A tantárgy keretében térképészetet tanulunk, minden héten hétfőn délelőtt és minden szerdán van órám. Mindkét nap van két óra elmélet és gyakorlat is szép számmal. Minden elméletre jut kb 2-3 óra gyakorlat. Itt sokkal fontosabbnak tartják a gyakorlatot mint az elméleti oktatást. A vizsgán is inkább az egész félévet értékelik mint inkább az akkori teljesítményt. Jobb is meg nem is mint a magyar rendszer. Jobb mert egész félévben foglalkozunk a tantárggyal és megtanuljuk mit hol találunk meg. A vizsgán is minden eszköz használata megengedett. Természetesen angolul tartják az órákat, a tanár jól, érthetően beszél.
A gyakorlat egy számítógép teremben van, a monitorok kb 25 colosak de még lehet hogy még nagyobbak, egy ArcMap nevű programot kell használni. Hát én elég sokat ültem már a gép előtt, de még ez néha nekem is nehéz. Minden előadás után van egy gyakorlati feladat, hellyel-közzel pontos leírással, a nehezebb részeknél pedig videó is van, mely megmutatja, hogy hogy kell csinálni.
A Blokk végén készíteni kell egy saját térképet, és azt kell bemutatni.
A másik tantárgyam egy egyéni tantárgy, választanom kellett egy vezető tanárt, vele sikerült kitalálnunk egy szakmámba vágó projectet. Leader+ Magyarországon és Dániában. A Leader+ egy vidékfejlesztési támogatási rendszer. 15-20 oldalt kell írnom angolul. Nem vészes csak sok idő.
Kedden voltam először floorball edzésen. A Haffnia Floorball egyesületnél. Minden héten kedden, csütörtökön van este kilenctől. Csak egy baj van vele az egyik 5 a másik terem 8 kmre van innen. Biciklivel elég sok főleg hidegben... : (
Hát elég furcsák, angolul nem nagyon beszélnek és egész órán játszunk. Teljesen más stílust képviselnek, szerintem ezt a másodosztályú csapatot simán megvernénk, igaz nem lenne könnyű, de menne. J
Stílusukról csak néhány szóban kifejezetten floorballosoknak: sok hangsúlyt fektetnek az egyéni játékra. Sok esetben maguk próbálják megoldani a szituációkat, de mihelyt nem látnak lehetőséget előre azonnal a hátrapassz várható. Hátul két ember passzolgat (mely könnyedén megzavarható, ha azt alkalmazzuk hogy ketten még a kapu vonalában megszorítják és meggátolják a passzolást), majd hosszú pontos passzokkal indítják az elöl állandó helycserélgető mozgásban lévő csatárokat. Majd abból a lehető legkevesebb passzból próbálnak gólt ütni. Ami tetszik is meg nem is: minden kapott gól után a vesztes fél tagjai 10 fekvőtámaszban részesül, jó mert erősít és legközelebb jobban odafigyelsz viszont szétszaggatja a játékot. Nagy hangúlyt fektetnek a gyorsaságba és az egyéni „harcias” játékba. Ez elég jól megy nekik, jól tartják a labdát valahogy mindig úgy pattan... J Ami hiányzik, de szerintem csak ennél a csapatnál van így, hogy nincsenek órán bemelegítő gyakorlatok és szituációs gyakorlatok, mondjuk nekem nem szükséges mivel edzés előtt már bennem van legalább 5km biciklizés.
Ami tetszik, hogy a palánkot nem hordják ki meg be hanem van neki egy kocsi és arra teszi fel két ember és így sokkal gyorsabban pakolnak össze.
Egyébként tényleg hiányzik az otthoni csapatom, és a játék. A majd minden hétvégét betöltő meccsek izgalmai, a felkészülések az egyes ellenfelek ellen, az öltözői ökörködések J meg a csapatszellem ami nem csak a florrball játékában él hanem a hétköznapokban is. Már alig várom, hogy élhessek a csapatom által felajálnt hazaérkezésem utánni k...a nagy bulit... J
Addig is lelkesen gyakorlok és ha esetleg az idő vagy a távolságtól való szörnyülködés otthon tart az edzéstől még akkor jobban gyakorlok a szobámban. Tényleg sokat játszok magamnak és remélem meg is lesz az eredménye.
Folyamatosan nézem a honlapunkat és tájékozódok a meccsek eredményeiről. Néha úgy érzem hiányzik a játékom a csapatból, de ezt nem nekem kell eldönteni. Hajrá fiúk, éljen a floorball!!! Remélem a dobogó legfelső foka a mienké (a dicsőség meg a tiedé, KISFIAM) Már szeretném, használni az új melegítőt...De már Zsófi mutatta webkamerán és nagyon tetszik. Egyébként nagyon hiányoztok skacok. J
Folyt köv, majd jön ha lesz elég időm.
Herpácsi Gábor
Erasmus program 2006. január 31. – 2006. június 30.
Az első négy csapat a rájátszásba jut, míg az utolsó kiesik a másodosztályba, a kilencedik helyezett pedig osztályozót játszik az OB II ezüstérmesével.
Női OB I 2006/2007 (alapszakasz)
H
Csapat
M
Gy
D
V
Ga
Pont
1.
Phoenix Fireball
5
4
1
42-18
8
2.
Mecman Eger ISE
2
2
17-3
4
3.
Ares HC
3
2
1
19-8
4
4.
Szent-Györgyi DSE Szombathely
4
2
2
40-16
4
5.
Szolnok Cannibals FK
2
1
1
14-11
2
6.
Szőnyi PK
3
1
2
13-13
2
7.
Debreceni FSE
2
2
1-36
0
8.
White Sharks HC
3
3
2-43
0
Pontlista
OB I.
1. Varga Gergő 21p (16+5)
2. Pazsák Csaba 15p (7+8)
3. Kovács Gergely és Duró Norbert 11p (7+4)
5. Nagy László és Cseresznye Ádám 8p (6+2)
7. Herpácsi Gábor 6p (4+2)
8. Balogh János 4p (3+1)
9. Rédei Tamás 4p (2+2)
10. Kimák Ádám 4p (1+3)
11. Tóth Gábor 2p (1+1)
12. Lánczi András 2p (0+2)
13. Soltész Gergely 1p (1+0)
14. Tóth Balázs és Bulátkó Kornél 1p (0+1)
(A zárójelben először az ütött gólok száma, utána pedig a gólpasszok száma látható. Azonos pontszámnál a több szerzett gól számít.)
Kedden: 19.30 - 20.30 /Vörösmarty M. Ált. Isk./ Csütörtökön: 19.00 - 20.00 /Vörösmarty M. Ált. Isk./
A Floorball története
A floorball történte
Két nemzet is a saját találmányának tartja ezt a játékot. A 60-as évek végén az Egyesült Államokban már játszották a Floorhockey nevű játékot (hasonló ütőkkel a mostaniakhoz), de ezidőtájt egy társaság Svédországban(természetesen magyar tagja is volt, Czitrom András személyében) kitalálta egy másik nagyon hasonló játékot az amerikaihoz, amit Innebandynak neveztek el. Céljuk, hogy a jégkorongozni vágyó, de korizni nem tudó, vagy a hoki agresszivitásától tartóknak, egy legalább ugyanolyan élvezetes, ám sokkal tisztább játékot hozzanak létre. A svéd szövetség 1981-ben alakult, a játékszabályokat is ekkor rögzítették, a Floorball név 1986-tól használatos a Nemzetközi Floorball Szövetség (International Floorball Federation, IFF) megalakulásától.
Az első Európa-bajnokságot férfiak részére 1994-ben Finnországban, nők részére 1995-ben Svájcban rendezték, az első világbajnokságot férfiak részére 1996-ban Svédországban, nők részére 1997-ben Finnországban tartották.
Gyakran találkozhatunk a Unihockey elnevezéssel (amit a legegyszerűbben floorball kispályás változatának szoktak hívni). Azonban Dániában, Németországban, Ausztriában, Belgiumban az általunk ismert (nagypályás)floorball megfelelője az unihockey.
A skandináv országokban a mai napig az Innenbandy elnevezést használják erre a nagyszerű játékra.(Hazánkban az egri csapat is ezt a kifejezést használja klubja megnevezésére.)
Magyarországon a játékot 1989-ben mutatták be, amit Palánklabda névre kereszteltek, és még ez évben meg is alakult a Magyar Palánklabda Szövetség, melynek jogutódja a Magyar Floorball Szövetség lett 1997-ben. Jelentős fejlődés ekkor indult meg: főleg a fiatalok, általános és középiskolások kezdték el játszani. 1998-tól diákolimpiai sportág lett, ahol több mint száz csapat indul, melyek száma folyamatosan növekszik. A korosztályos versenyeken túl jellenleg működik egy női elsőosztály (OB I.) és a férfiaknál egy első (OB I.), egy másodosztály (OB II.) és 2004-ben megindultak a harmadosztály (OB III.) küzdelmei is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csapatnuk játékosa, Herpácsi Gábor fél évet tölt a skandináv országban. Írásában egy kis bepillantást nyerünk az ottani hétköznapjaiba.
