A mai napon rendezték az utolsó csoportmérkőzéseket, melyen eldőlt, hogy mely csapatok jutottak tovább az elődöntőbe, valamint az is kiderült, hogy mely csapatok melyik pozícióért küzdhetnek tovább. A mai napon a magyar válogatott már nem volt érdekelt, de még így is volt izgulni valónk bőven: a mai napon dőlt el, hogy a B divízió elődöntőjében, vagy pedig a helyosztókon folytatja a magyar csapat.

A nap első mérkőzését a másik csoportban játszották: Ausztria a nevében hasonló, de mégis nagyon távoli Ausztrália válogatottjával csapott össze. A mérkőzésen az osztrákoknak mindenképpen győzniük kellett ahhoz, hogy életben maradjanak a továbbjutási reményeik. A 103 néző gyakorlatilag az első valamire való támadás után gólt láthatott, melyet az auszik lőttek. De nem kellett sokat várnia sógorok egyenlítésére: másfél perccel a vezető góljuk után kaptak gólt az óceániaiak. Ez lendületbe hozta nyugati szomszédainkat, akik még további két gólt termeltek ebben az időszakban.

A második harmad elején ismét a sógorok lőttek gólt, így már három gól volt az előnyük. Az ausztrálok megpróbáltak válaszolni az osztrák gólokra, de nem tudták a játékszert a kapuba továbbítani. Sőt, Ausztria még egyszer gólt lőtt, így már tetem előnnyel mehettek pihenőre a gárdák.

A záró húsz perc elején az ausztrálok nyomás alatt tartották szomszédainkat, de nem akart sikerülni a szépítés. És ahogy az a labdajátékokban lenni szokott, az ellenfél lőtt gólt. Sőt, nem is egyet, hanem hármat, így már a kilencedik gólját lőtte Ausztria. Az ausztrálok egyedül annak örülhettek, hogy legalább a becsületgólt sikerült megszerezniük, de így is nagyarányú vereséget szenvedtek.

Ausztria – Ausztrália 9:2 (3:1, 3:0, 3:1)

A második mérkőzésre ismét a dél-svédországi városban, Malmőben került megrendezésre, 108 néző előtt. A hollandok is az elődöntőbe igyekeztek, míg a távol-keletiek már biztos résztvevői a 2008-as Csehországi világbajnokságnak.

A mérkőzés ennek ellenére az ázsiaiak szemszögéből kezdődött jobban: másfél perc elteltével már gólnak örülhettek a városállamiak, akik egy emberelőnyt használtak ki. Ezt követően offenzívebbek lettek a fapapucsosok, és előbb egyenlítettek, majd pedig további két góllal toldották meg az előnyüket. A szingapúriak megpróbáltak minél hamarabb faragni a hátrányukon, ami egy lélektanilag is fontos pillanatban sikerült elérniük: hét másodperccel a szünet előtt találtak be az ázsiaiak.

De ez a lélektani előny elszállt, amikor a hollandok kilenc másodperccel a kezdő sípszó után gólt lőttek. Sőt, a 25. percben már háromgólosra növelték előnyüket a tulipánosok. Ezt követően az ázsiai csapat vette át az irányítást, és a 34. percben egy szép flikk-flakk góllal kerültek közelebb a hollandokhoz a Szingapúr. Ezt egy páros kiállítás követte, melyből a hollandok jöttek ki jobban: a négy-négy elleni játéknál Joshua Herbst lőtt gólt. Sőt, a kiegészülés után ismét gólt lőttek a hollandok, így már egyre magabiztosabban vezettek. Ekkor az ázsiaiak megmutatták, hogy mennyire is tudnak küzdeni: egy percen belül kétszer is gólt lőttek, így ismét nyílt volt a találkozó állása. Végül a hollandok lőttek fontos gólt Norry Samwel révén: 21 másodperccel a második szünet előtt növelte ismét a narancsosok előnyét.

A záró húsz percben előbb a kiállításoké lett a főszerep: cseh bírók kiállítottak egy szingapúrit, majd két hollandot is. De az emberelőnyöket csak egyszer tudták gólra váltani a csapatok; a második benelux-hátrányt sikerült gólra váltania Szingapúrnak. Ekkor ismét nyílttá vált a mérkőzés, sőt, a gól után ismét emberfórban voltak a városállamiak. De hiába, a hollandok kiegészültek, sőt, az utolsó másfél percben három gólt szereztek (!), és így fölényesen, de közel sem könnyedén verték meg Szingapúr csapatát!

Hollandia – Szingapúr 11:6 (3:2, 5:3, 3:1)

Ezt követte délután egy órától a számunkra olyan fontos japán-brit mérkőzés, melyen eldőlt csapatunk sorsa is. A japánok győzelme a mieink továbbjutását eredményezné, így nem meglepő módon a 420 fizető néző között több magyart is megtalálhattunk, akik az ázsiaiaknak szurkolt.

A mérkőzést (szerencsénkre) a pihentebb ázsiaiak kezdték jobban, és már a hatodik percben gólt lőtt a mikrocsippesek csapatkapitánya, Katena Tomoyuki. A mérkőzés csendben, enyhe japán előnyben csordogált, mígnem a 11. őercben emberlőnybe kerültek a brittek. Az előnyt ki is használták, így ismét döntetlenre áltt a mérkőzés. Ezt követően azonban a japánok átvették a mérkőzés irányítását, és öt perccel az angol gól után ismét az ázsaiaknál volt az előny.

A második játékrész első pár perce ismét eseménytelenül telt el, mígnem a 25. perc környékén mindkét csapat elkezdett agresszíven támadni. A mérkőzés ezen szakaszában veszélyesebben játszottak az európaiak, és nem egyszer Kuramori Ken bravúrjaira votl szükség ahhoz, hogy az eredmény ne változzon. A harmad második felében még keményebben játszottak a csapatok, és a 37. percben ismét emberhátrányba kerültek a japánok, és ahogy az előző periódusban, most is kihasználtak a brittek.

A pihenő után nagy küzdelem folyt a pályán. A brittek igazi élet-halál harcot vívtak, hiszen az elődöntőbe való kerüléshez győzniük kellett. ÉS hiába lőttek rengetegszer kapura, Kuramori Ken ellenálhatatlan volt ma, és az egyik veszélyes kontrából Ogawa Kenichi gólt lőtt a 11. percben! Sőt, Nakagawa Tomoaki gólja már azt jelentett, hogy a britteknek öt és fél perc alatt kellett volna három gólt lőniük. Sőt, az összezuhanó brittke mellet Ito Daisuke belőtte csapat ötödik gólját. Így a zászló egyre inkább japánnak (és nekünk) állt, a brittek megpróbálkoztak a lehtetlennel, de nem sikerült már több gólt szerezniük, Így japán segédlettel, de az elődöntőbe került Magyarország válogatottja!!!

Japán – Nagy-Brtiánnia 5:2 (2:1, 0:1, 3:0)

A B divízió utolsó mérkőzését Észtország az USA csapatával játszotta. Az észtek biztos továbbjutók, míg az amerikaiak biztos bentmaradóként várták a kezdő sípszót.

A mérkőzés eléggé alacsony iramban kezdődött, de az északiak fölénye már ekkor érzékelhető volt. A gólcsend a tizedik minutumban tört meg. „Evés közben jön meg az étvágy”, és ez ma igaz volt az észtekre is: tíz perc alatt összesen öt gólt rámoltak be az amerikaiak kapujába, így már gyakorlatilag ekkor eldöntötték a mérkőzés kimenetelét.

A pihenő után az észtek nem nagyon erőltették a játékot, több olyan is szerephez jutott, akik eddig nem kaptak sok játéklehetőséget, de még így is nőtt az észt előny: a 35. percben 7:0 volt már az állás. De ezt követően összejött az amerikaiak szépítő gólja, melyet Robert Hawkins szerzett.

Az utolsó játékrészben már edzőmérkőzés színvonalára csúszott vissza a színvonal. A jegyzőkönyvből az olvasható ki, hogy az észt kapitány az emberhátrányos szituációkat szerette volna gyakoroltatni a gárdájával, de még így is sikerült gólt, gólokat lőniük.

Észtország – Amerikai Egyesült Államok 13:1 (5:0, 2:1, 5:0)