Előző cikkemben azokról az élmenyeimről olvashattatok, amelyeket nézőként, külső szemlélőként éltem át. Arra gondoltam, hogy a mai beszámolómban mint játékos meselék.

Talán kezdem ott a történtet, hogy megérkezésem után sajnos nem tudtam rögtön elkezdeni edzeni, mert nem volt kapusfelszerelésem. Meg kellett rendelnem, s meg kellett várnom, míg ideér, de azt kell mondanom, megérte várni rá :o). Nekem nagyon tetszik, nagyon kényelmes, nagyon jó is. Amint lesz fényképem róla, felteszem ide a rovatba.
De talán vissza is térek a mesélnivalómra. Szóval, míg vártam a ruhámat, addig sem tétlenkedtem. Kapcsolatban voltam a Gnesta csapatával, akikkel szeptemberben játszottunk, s amint megérkezett a felszerelésem, lementem hozzájuk edzésre. Sisakot a csapattól kaptam, amit természetesen úgy használhatok, mintha a sajátom lenne. Előttem bontotta ki a csapat elnöke. Be kell vallanom, hogy a sisak is nagyon szép, úgyhogy az egész felszerelésem vadonatúj, s nagyon jól mutat. Na, de már megint elkalandoztam a kapusfelszerelésemhez (hiába, tényleg nagyon csini :o) ), s talán jobban érdekel mindenkit, hogy milyen volt az első edzésem, meg az azt követő, és az azt követő...
Akkor talán kezdeném azzal, hogy mindenki kedvesen fogadott Gnestaban, a lányok s az edzők is. Az edzők különösen várták az érkezésem, mert nagyon tetszett nekik az ellenük játszott mérkőzésen mutatott játékom. A bemelegítés több kör futással és futóiskolával kezdődött, ugyanúgy, mint otthon. Aztán rövid nyújtás következett, közben az edzők bemutattak a lányoknak. Aztán kezdetét vette az edzés, különböző feladatokkal. Természetesen számomra új gyakorlatok voltak, de nagyon jól ment a védés az első pillanattól, a kapusfejlesztő feladatokban is nagyon jól teljesítettem. Sorra kaptam a dícséreteket, mind a lányoktól, mind az edzőktől. A feladatok természetesen a mezőnyjátékosok fejlődését is elősegítették. Éppen ezért azokat, amelyeket sikerül megjegyeznem, igyekszem majd mindig lerajzolni, s elküldeni Tamásnak, hogy ti is tudjatok hasznosítani valamit abból, amit én a floorball hazájában látok. Az edzés végén kivétel nélkül mindenki lefutotta a három levezető körét. Közben sorra mondták a lányok, hogy milyen jól dolgoztam edzésen, ami persze jól esett. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy több hete már nem edzettem, s nem is mozogtam igazán az edzés előtt, így természetesen másnap itt-ott izomlázam volt, de ezt inkább kellemesnek mondanám. Az edzésről még annyit, hogy az edző természetesen mindent elmondott nekem angolul, amit nem értettem. Az edzés végén pedig váltottunk még pár szót. Kérdezte, hogy jövök-e a következő edzésre, mert ők nagyon örülnének, hisz úgy látják, hogy nagyon ügyes vagyok, s szükségük lenne rám. Természetesen ki ne akarna edzeni? Így ott voltam a következő edzésen is. Ezen az edzésen már az összes lány ott volt, így mindenki mondott magáról pár mondatot, hogy ne csak a nevüket tudjam. Meglepően sokan fociznak közülük, az éveik száma pedig elég széles skálán mozog. Jól éreztem magam az edzésen, s a dícséretek most sem maradtak el. Az edzők mondták, hogy örülnének, ha hozzájuk igazolnék, még úgy is, hogy van két kapusuk, mert szerintük hármunk közül én vagyok a legjobb. De még nem akartam ilyen hamar döntést hozni, s az is kihívást jelentett számomra, hogy esetleg kipróbáljam magam egy elit csapat edzésén.
Visszatérve kicsit a gnestai edzésekre: a hangulatuk nem sokban különbözik attól, amit a kannibálok között tapasztaltam, de néhány dolog mégis pozitívabb Gnestaban. Nagyon tetszett, hogy nem volt nyafogás, még akkor sem, amikor az edzők bejelentették, hogy a következő feladat fizika erősítés lesz. Mindenki egy szó nélkül, s becsülettel végigcsinálta. A másik, ami szimpatikus nekem, hogy senki nem szidta még a másikat egy rossz passz, vagy rossz megmozdulás után. Nem voltak fintorok, csúnya odaszólások. Nem keresték a másikban a hibát, mindenki próbált minden egyes alkalommal jobban koncentrálni, elérni egy esetleg hosszabbra sikerült passzt, megütni pattogós labdát is... Ha éppen nem ment valakinek annyira, nem mondtak semmi rosszat, hanem bíztatták, s ha valaki jót csinált, természetesen dícsérték. Abból sem volt duzzogás vagy sértődés, amikor az edzők keretet hirdettek a hétvégi meccsre, s valakinek a neve nem hangzott el. Egyébként azt tudni kell, hogy Gnestának van egy másik női csapata, amelyik a harmadik osztályban játszik. Általában ott kapnak lehetőséget azok, akik a másodosztályban nem kaptak.


Időközben lehetőséget kaptam arra, hogy részt vegyek a södertäljei (ebben a városban élek) elit csapat edzésén. Talán erről már olvastatok a honlapon, de azért néhány szóban még én is kitérnék rá. Egy nagyon klassz edzés volt, amin igazán sok kapuralövés volt, s igen jól helyt álltam. A bemelegítés alatt, s az azt követő feladatban nem nagyon akadt labda a hálóba, talán a másodedző lövéseiből néhány...de az nem szégyen, mert ő a férfi elitben játszott tavaly. Az edzőknek is tetszett, amit láttak, s a lányok közül is mondták többen, hogy ügyesen dolgoztam a kapuban. Nem titkolhatom, hogy izgultam az edzés előtt, de ez inkább pozitívan befolyásolta a teljesítményemet. Sokkal jobban koncentráltam így, s ennek köszönhetően a labdák igen nagy hányadát nemcsak kivédtem, de elkaptam; valahogy ragadtak a tenyeremhez. Ez persze még inkább jót tett, olyannyira, hogy a játék alatt még egy gólpasszra is tellett tőlem :o). A játékkal kapcsolatban annyi érdekességet érdemes talán megemlíteni, hogy mivel csak két sornyi játékos tudott ott lenni edzésen sérülések és az IFF - hétvége (IFF- Nemzetközi Floorball Szövetség) miatt, a következőképpen nézett ki a játék: körülbelül 1-1,5 percet játszottunk, aztán ugyanannyi pihenés következett. Ez azért volt így, mert meccsen is 1-1,5 percet játszanak, aztán legalább annyit pihennek, s ehhez kell szoktatni a szervezetüket. Persze a “szünet” sem telt tétlenül. Ilyenkor az edzők odamentek egy-egy játékoshoz, s a játék egy-egy mozzanatát kiemelték, elmondták nekik, hogy jó volt-e, amit az adott szituációban csináltak, vagy ha nem, akkor legközelebb hogyan oldják meg a helyzetet. Az elit edzésre természetesen jellemző volt, hogy gyorsabbak voltak a játékosok, a labdák. Pontosabb passzokat adtak egymásnak, s sokkal jobban kezelték le a labdát, mint például Gnestában. Jól éreztem magam az edzésen, s a végén az edzők itt is odajöttek, megdícsértek, azt mondták, hogy jó kapus vagyok, s kérdezték, hogy másnap megyek-e megint. Mivel reggel utaztam Magyarországra, nem mondhattam igent, de mondták, hogy akkor találkozzunk a következő héten, amikor már visszajöttem.


Következő héten kedden jöttem vissza Svédországba, rögtön este Gnestaban edzettem, majd szerdán megint elit edzésen voltam, s csütörtökön szintén a Rockets (ez az elit csapat neve) edzésén vettem részt. Ekkor úgy éreztem, hogy lassan el kellene döntenem, hogy mi legyen a floorballal. Hosszas töprengés után végül úgy döntöttem, hogy a Gnestahoz igazolok. Sok mindent figyelembe kellett vennem. Végül talán az segítette a döntésemet, hogy Gnestaban azt mondták, én leszek az első számú kapus, ha hozzájuk igazolok, a rocketsben pedig, mivel az első számú kapus a svéd válogatottnak is kerettagja, nem jutottam volna annyi játéklehetőséghez. Azt éreztem, hogy számomra fontos az, hogy játszhassak, s mivel fiatal vagyok, még mindig van lehetőségem, hogy később esetleg egy magasabb osztalyú csapatban játszhassak, ami talán minden játékos álma. Az én álmom részben már így is teljesült, edzettem egy svéd elit csapattal, amire nagyon büszke vagyok.


Gnestaban örültek a döntésnek mind a játékosok, mind az edzők. Így heti két edzésem van, kedden és csütörtökön. De szeretnék annyit edzeni, amennyit csak lehet, s mivel láttam, hogy keddenként utánunk edz Gnesta férfi csapata, megkérdeztem, hogy esetleg nem edzhetnék-e velük is. Ezt is meg lehetett oldani, így már három edzésükön is ott voltam. Eleinte talán meglepődtek, hogy egy lány akar velük edzeni, mert itt nem szokás. Viszont a következő női edzésen mondta több lány is (sokaknak a párja a férfiaknál játszik), hogy lenyűgöztem a srácokat, ami igen jó érzéssel tölt el. Most tehát keddenként 3 órát edzem, csütörtökönként pedig másfelet. Időközben sikerült a nemzetközi átigazolást is elintéznie a csapatvezetésnek, így szombaton már az IFK Gnesta színeiben játszottam az egyik legnagyobb rivális elleni meccsen. Legközelebb erről a meccsről olvashattok.


Floorballozzatok sokat!

Forrás:www.cannibals.hu