| ELSÖ FLOORBALLOS ÉLMÉNYEIM SVÉDORSZÁGBAN 7 olvasás Miután túl vagyunk a rovat beharangozóján, következzen az elsö beszámoló! Hol is kezdjem? Szeptember 29-én érkeztem meg Svédországba, ami egy csütörtöki nap volt. Rögtön szombaton elmentem megnézni egy másodosztályú férfi meccset. Azt hiszem, hogy erröl is érdemes ejtenem pár szót, mielött egy még izgalmasabb dologról kezdenék mesélni: az elsö svéd elit mérközésröl, amit élöben láttam. Kezdem tehát a másodosztály egyik összecsapásával; Dennis és Olivér Schmidt (a magyar férfi válogatott két játékosának) meccsével. A legelső, amit tapasztaltam, hogy a bejárati ajtón az áll egy papíron, hogy 30 korona (780 forint) a belépö. Belépek az ajtón, természetesen megveszem a jegyemet :o). Behúzzák a strigulát, hogy még egy néző érkezett. Aztán az asztalkán egy A4-es papir fekszik - illetve több - összehajtva. Elveszek egyet. Egy kis mérközés beharangozóval találom szemben magam. Az elején a meccs helyszíne, a kezdési időpont, a két résztvevő csapat nevei voltak olvashatók, valamint a szponzorok logói. Az összehajtott lap belsö oldalán megtaláltam mindkét csapatnévsort az edzökkel, s a technikai vezetökkel. Az utolsó oldalon pedig a hazai csapat egyik játékosáról voltak információk, például: neve, kora, családi állapota, kedvenc étele, itala, kedvenc étterme, mit szeret, mit nem szeret. Aztán alatta néhány kérdés az adott mérközéssel kapcsolatban. Elkezdődik a meccs, körül nézek, viszonylag sok nézö ül a lelátón. Késöbb az interneten megtaláltam, hogy 74-en voltunk hivatalosan. Persze még az is lehet, hogy ennél kicsit többen, mert aki késöbb érkezik (azt hiszem, hogy az elsö harmad fele után), annak már nem biztos, hogy kell fizetni belépöt, s akkor nincs újabb vonalka sem. Mindenesetre a nézök itt azért kicsit visszafogottabbak voltak, mint Magyarországon. Egy-egy szép megmozdulást persze itt is taps, s hangosabb dicséret követ, néha-néha hallatszik a lelátóról, hogy "Hajrá Nykvarn!" (ez a Schmidt- testvérek csapatának neve), de mégsem volt olyan igazán nagy hangzavar. Amikor az óra állt, zene szólt. Mindig bemondták a gólszerzöket, azt, hogy ki adta a passzt, kit állítottak ki, s milyen szabálytalanságért. Az egész mérközés alatt működött a büfé. A mérközés végén mindkét csapatból választottak "Mérközés Legjobb Játékosát!", aki maximum hátbaveregetést kapott... nem járt neki tetkó, mint Szolnokon :o) Most következzen egy várva várt mese egy mérközésről, amit október 4-én láttam, s a férfi elit liga 2005/2006-os szezonjának elsö összecsapása volt. Már pár napja tudtam, hogy lesz ez a mérkőzés, s azt is tudtam, hogy el akarok menni, hogy megnézzem; egyrészt azért, mert izgalmas mérközésnek ígérkezett, másrészt a helyszín miatt. Aztán a meccs napján megtudtam, hogy a TV-ben is közvetítik a meccset, élőben...ahol ugye nem kell belépőt fizetni, nem kell elutazni a helyszinre, s egy kényelmes fotelben ülhetek...de egy igazi floorball rajongó természetesen úgy dönt, hogy egy ilyen mérkőzést a helyszínen kell látnia. Az úticél nem volt más, mint a Globe Aréna Stockholmban. íme néhány kép arról, hogy milyen kívülröl: Globen nappal: Globen éjszaka: Már a csarnokhoz vezető úton elég sok embert láttam sétálni, de amikor megérkeztünk a csarnok elé, akkor még nagyobb tömeg fogadott. Beálltunk a pénztárnál a sorba, megvettük a jegyünket. Aztán bementünk a csarnokba, ahova üveget és semmilyen palackot nem engedtek bevinni. Büfé működött és minden, ami csak kell. Azt azért el kell mondanom, hogy korábban csak a világbajnokságokon voltam nagyobb csarnokban, de egyik sem volt olyan nagy, legalábbis nem tűnt akkorának, mint a Globen. Nemcsak kívülről hatalmas, belülről is: Globen belülről: Egy jégkorong mérközésre "csak" 13850 nézö fér be, viszont ha koncertet, vagy esetleg floorball meccset rendeznek, akkor 16000 ember befogadására is képes a csarnok :o) Elég fantasztikus, ha belegondol az ember. Azonban amikor beléptem a csarnokba, akkor nem találtam ott túl sok embert. Ott volt viszont a TV, ami mint már említettem, élőben közvetítette a meccset. Szakkommentátorral beszélgettek, ahogy azt messziről láttam. Aztán már nem őket figyeltem. Ennek az az egyszerű magyarázata volt, hogy időközben a pályán (miután a játékosok bementek az öltözőjükbe a bemelegítés után) fekete ruhába öltözött táncosok jelentek meg. Egy igen hosszú előadást láttunk tőlük, aminek a végén füst lepte el az egész pályát. Mikor a táncosok elhagyták a pályát, körbe néztem, s rengeteg embert láttam magam körül. A nézőtéren nagyon sokan lettek a megnyitó műsor alatt. úgy tippeltük, hogy nagyjából a befogadóképesség negyedét jelentette a nézőszám. Amíg erről beszéltünk, elsötétült minden. Majd a fényt egy helyre irányították. Bevonuló zene következett, s egymás után megjelentek a csapatok. Feketében a hazai csapat, az AIK és a pirosban a vendégek, a Storvreta. Felállnak a játékosok a pálya közepére, s közben a sarokra összpontosít mindenki, s ahonnan az elöbb a csapatok érkeztek, most megjelent a mésközés két sztárja: fekete mezben a Svájcból hazatért Niklas Jihde és pirosban a2005-ben a világ legjobb játékosának választott finn, Mika Kohonen. úgy mellékesen még megemlíteném azt is, hogy természetesen a bevonulás tüzijáték közepette történt :o) Mindkét csapat futott még pár sprintet, aztan bemutatták a kezdősorokat, s kezdetét vette a szezon első mérközése. A mérközés eleje nem volt túl izgalmas, aztán a 7. perc elején a vendég csapat megszerezte az első gólját. Ekkor kicsit megélenkült a játék. A harmad közepe táján pedig izgalmassá vált, pláne akkor, amikor egymásnak estek a játékosok egy szabálytalanságot követöen. Kicsit megijedtem, hogy nagyobb baj lesz, pláne úgy, hogy a bírók sem nagyon akartak beavatkozni. Hagyták, hogy a csapattársak megnyugtassák egymást, aztán folytatódott a játék. Kevéssel a harmad vége előtt következett egy fél perces szünet, úgynevezett Power Break, amire azért volt szükség, hogy a TV összevághassa a harmad legjobb pillanatait. Az elsö 20 perc nem bővelkedett kapuralövésekben, s a Storvreta gólján kívül csak kiállítás kerülhetett a jegyzőkönyvbe. A szünetben a TV nézök az elsö harmad elemzését követhették figyelemmel, én pedig elmentem a büfébe egy fagyiért :o) Közben a pályán az AIK jégkorongcsapatának játékosai sorakoztak fel, velük volt néhány perces beszélgetés. 10 perc szünet után kezdetét vette a második játékrész, amely az elsönél sokkal több izgalmas tartogatott. 40 másodperc után megszerezte a vendég csapat a második gólját, majd a 6. perc elején a harmadikat. Nem sokkal ezután az elsö harmadhoz hasonlóan kisebb lökdösödés alakult kis pályán, de ez is szépen elcsendezesedett; a bírók az kiosztottak egy két perces büntetést a hazaiaknak, s egy 5 perceset a vendégeknek. Ekkor a Storvreta szurkolói egyre hangosabban ünnepelték csapatukat. Persze az AIK- drukkereket sem kellett félteni: próbálták a másik tábort túlkiabálva buzdítani a fiúkat. Ennek, valamint Per Svensson és Niklas Jihde remek összjátékának köszönhetöen a harmad végére sikerült lefaragniuk a hátrányukat, így a második harmad izgalmait követöen 3:3-as eredménnyel vonultak a csapatok az öltözöbe. Ebben a szünetben az AIK labdarúgó csapata jelent meg a pályán, akiknek gratuláltak, hogy sikerült feljutniuk az elit ligába. A harmadik harmadban sorra dolgozták ki helyzeteiket a csapatok, ám az elsö 10 percben nem sikerült egyik kaput sem bevenni. Végül a 11. perc végén Henrik Lorendal félpályás góljával átvette az AIK a vezetést. A 13. perc elején a Storvreta egyik játékosa kapott 2 perces büntetést, amelyet kihasználva 1 perccel késöbb Niklas Jihde megszerezte csapata ötödik gólját. 2,5 perccel a játék vége elött a Storvreta még szépíteni tudott, de az egyenlítés már nem sikerült. Az AIK-nak sikerült 0:3-as hátrányról megnyernie a mérközést. Nem vagyok nagy Jihde-rajongó, de a meccs után én is azt mondtám, hogy a 4 pontos Niklas Jihde volt a mérközés legjobbja. Az egyik gólja felejthetetlen számomra, még most is látom magam elött. Nehéz leírni, de megpróbálom. A Storvreta félpályájának közepén kap egy labdát, amit a levegöben fonákkal maga elé tesz, közben megkerül egy játékost, majd szintén fonákkal és szintén a levegöben eltalálva a labdát a kapuba bombáz. Hihehetetlen volt számomra! Az elején nem indult túl izgalmasnak a játék, de aztán egy igazán jó meccset láthatott az az 5117 (ezt a számot írták ki a kijelzöre a második harmad közepén) nézö, aki úgy döntött, hogy nem a foteljében ülve nézi végig a meccset. Pár nappal késöbb videón is megnéztem a meccset, a minden harmadot megszakító Power Breakekben készített kis klippekkel. Egy fantasztikus floorball-élménnyel gazdagodva értem haza Stockholmból, s akkor azt reméltem, hogy még sok ilyen meccsre eljuthatok. Remélem, hogy így lesz, s beszámolhatok majd róla Nektek is! Hamarosan újra mesélek! Addig is floorballozzatok sokat!