Egy évvel ezelőtt, 2005. október 28-án kezdődött a II. Hungária Kupa. A Magyar Floorball Szakszövetség a 2004-ben rendezett válogatott mérkőzésen felbuzdulva az egész tornát Debrecenbe hozta. Sajnos a szervezők munkájuk nagy részét az utolsó napokban tudták csak elvégezni, de így is – főleg egy év távlatából – jó vendéglátóknak bizonyultak a hajdúságiak (legalábbis reméljük, hogy többen is így gondolják!).

A tornán öt csapat indult el. A világbajnokságra készüli házigazda Magyarország két csapattal is elindult, sőt, a „B” jelű gárdában három debreceni is –Bulátkó Kornél, Cseresznye Ádám és Kovács Gergely - szerepet kapott! A házigazdákon kívül elindult még a szlovén és lengyel nemzeti csapat is, valamint egy kassai gárda is.

Az első mérkőzést a lengyelek és a kassaiak játszották. A felvidékiek a találkozó végére elfáradtak, így végül fölényesen nyertek a lengyelek. Ezt követően Halász D. János, Debrecen alpolgármeste nyitotta meg hivatalosan is a tornát. A megnyitót pedig a két magyar csapat találkozója követte. Az „A” csapat fölényesen nyert, de sokak emlékeznek még a „debreceni gólra” is: Kovács Gergely passzából Cseresznye Ádám volt eredményes, így első felnőtt válogatott mérkőzésén két cívisvárosi játékos is pontot szerzett! A nap zárómérkőzésén ismét a lengyelek léptek pályára, ezúttal a szlovénok ellen. A mérkőzés volt a torna egyik legizgalmasabb találkozója, hiszen az utolsó másodpercig kérdéses volt, hogy melyik gárda diadalmaskodni. A déli szomszédaink még a kapusukat is levitték, de így sem tudtak kiegyenlíteni, így végül ismét a lengyelek örülhettek.

A szombati nap első összecsapásán az „A” válogatott a kassaiakkal játszott. A felvidékiek ezúttal is sokáig tartották magukat, de a végére elfáradtak, így végül magabiztosan nyert a válogatott. Ezt a „B” válogatott Szlovénia elleni fellépése követte, melyen az esélyesebb vendégek győztek. Ezt a nap mérkőzése követte: a házigazda Magyarország a lengyelek ellen lépett pályára. Mindenki tudta, hogy nehéz mérkőzés lesz, de többen is bizakodtak a jó folytatásban. A mérkőzés első húsz perce őket igazolta: Schmidt Dennis kétszer elcsípett egy rossz átadást, melyeket könyörtelenül is a kapuba lőtte. A második húsz percben több emberhátrányt is sikerült kivédekezni, sőt, az előny növelése is sikerült! Előbb a válogatottsági rekorder Nádor kiugratását Bedő lőtte a kapuba, majd Mujahid Tamás egy a lengyel hálóőrről kipattanó labdát továbbított a gólvonal mögé! A z, hogy mi történt a lengyel öltözőben ez nem közismert, de hogy nagy fejmosást kaphattak a játékosok az biztos. Ennek elég hamar meg is lett az eredménye. Szinte pillanatok alatt feljöttek egy gólra a piros mezesek, de Schmidt Dennis újabb találata ismét megnyugtatta a magyarokat. Sajnos a lengyelek ekkor sem adták fel, és sikerült egyenlíteniük. Ekkor az idegessé váló magyar játékosok közül többen is a kiállítás sorsára jutottak, sőt Schmidt Dennis durva játékért – a lengyel védő a palánk túloldalára esett, és ráadásul egy vasba verte a fejét – öt perces büntetést kapott. Mire a csapatkapitány visszatért a játéktérre már 5:9-et mutatott az eredményjelző… A slusszpoén sem maradt el lengyel részről, hiszen a kapus nélkül támadó magyarok kapujába még egyszer sikerült betalálniuk, így végül meglepően fordulatos mérkőzésen nyertek. A nap utolsó találkozója is tartogatott érdekességeket: a sokkal esélyesebbnek hitt szlovén gárda végül vereséget szenvedett a kassaiaktól. Ez az eredmény a szlovénoknak is sokba került a végelszámolásnál, míg a felvidékiek nagy meglepetésre gyűjtötték be a két pontot.

A zárónap nyitómérkőzésén a „B” válogatott a Kassa ellen lépett pályára. A sokkal motiváltabb kassaiak végül az utolsó mérkőzésüket is megnyerték. Ezt az „A” válogatott Szlovénia elleni mérkőzése követte. A válogatott szépen akart búcsúzni Debrecentől, ezért a játékosok megtettek mindent a győzelemért. Az első találatot Dávid András jegyezte, de alig pár másodperccel később már ismét egál volt az állás. Sőt, szomszédaink a vezetést is megszerezték, amit Czakó még ki tudott egyenlíteni, de a szünetig ismét vezetést szereztek a vendégek. A házigazdák a második harmadban kiegyenlítettek, de a szlovénok ekkor ismét megrázták magukat, és újabb három gólt lőttek. Az utolsó harmadban változott a magyar csapat összeállítása, és válogatott mezben utoljára pályára lépett Strauss Tamás is! A magyar csapat mindent megtett az egyenlítésért, de csak egy gólra sikerült feljönni. Sőt, az utolsó találatot is déli szomszédaink jegyezték, így kétgólos sikert könyvelhettek el. Ezt a torna záró mérkőzése követte. A „B” válogatott a már ekkor torna győztes lengyelekkel csatázott. Az első játékrészben óriási különbség volt a csapatok között, és a lengyelek már ekkor eldöntötték a találkozó sorsát. Ekkor végre a magyar szakvezetés bizalmat szavazott Bulátkó Kornélnak, aki a következő két harmadban összesen hat gólt kapott, de káprázatos bravúrjaival többször is őrületbe kergette a lengyel támadókat!

A mérkőzést a záró ceremónia követte. A díjakat átadásnál ismét jelen volt Halász D. János alpogármester is. A dobogón végzett csapatok érmeket kaptak, valamint különdíjakat is osztottak. A torna kapusa a szlovének hálóőre lett, a torna játékosa pedig Schmidt Olivér lett. A torna legjobb debreceni játékosának Cseresznye Ádámot választották, aki egy ütőt érdemelt ki a teljesítményével. Külön emlékplakettet kapott a válogatottól búcsúzó Strauss Tamás is, de később kiderült, hogy több játékosnak is ez volt az utolsó szereplése címeres mezben (elég csak Huszti Péter vagy Bedő Zoltán nevét megemlíteni). A mérkőzések közben egy kisebb csapat mindig a párhuzamosan zajló U19-es világbajnokságot követte figyelemmel, ahol négy debreceni fiú is a csapat tagja volt!

A torna végeredménye:

1. Lengyelország

2. Magyarország „A”

3. Szlovénia

4. Kassa

5. Magyarország „B”